2012. április 25., szerda

Látogatás a Holdingban

Gizella bement a Holdingba, mert ott annyira jó projekt volt.



Annyira, hogy összeszarta magát.


2012. április 23., hétfő

Éhesek voltak a tehenek!

Éhesek voltak a tehenek.      Pénteken este talán.

Nem volt bejegyzés.                  Vagy tán később.

Már ettek.                                         De éhesek.

Van is!                                                     Voltak.

Egy.                                                             Ma.

Lesz is!                                                Lesznek.

Ha esznek.                                      Szénát neki.

Mert kell nekik.                           Hogy legyen tej.

Este is éhesek lesznek.      A legnagyobb a Riska.


2012. április 18., szerda

Tecát felfalta a hód

Csendes, sötét este volt, az égen egyetlen egy csillag sem ragyogott, sőt még a Holdat is komor felhők takarták.

Horváth Terézia Márta éppen a Tescóból indult haza.

Boldog volt.

Mert megtalálta az aktuális hangulatához illő kabátot, és cipőt is. Megvásárolhatta a legegyedibb sminkeket, és, óriási szerencséje lévén egy tökéletes táskát is talált. Olcsó volt, 50 000 birodalmi. Természetesen ennie is kellett, kaviárt vett, és egy kis sajtot, a legolcsóbbat, Cabrales-t, és bort, valamint zsemlét is. Mert éhes volt.

Önmegvalósított, és már éheznie sem kellett.

Úton hazafelé találkozott az Árva Lánnyal.

Ő is éhezett, de Horváth Terézia Márta nem foglakozott vele, igyekezett. Csak elnyomta füstölgőjét a kislány fején. Meg beletörölte a cipőjét. Saras volt.

A lány sírni kezdett.

Terézia tovább sétált az estében, hangokat hallott, de nem félt. Igaz megfordult a legutóbbi mordulás hallatán.



És, akkor Teréziát felfalta a hód.

Nyilván, Ő is éhes volt. 

A varázslók is fogyasztók

A hobbiktoknak szőrös a lábuk.


Ez nagyon hasznos, hiszen megvédi őket a téli hidegtől, és cipőre sem kell költeniük.

Nem úgy, a varázslóknak.



Ők, csak menőbbek.

2012. április 17., kedd

Állhatatos Margó szürreális esete

Ez itt egy pattanás! - szisszent fel Pusztahelyi Erzsébet. Nem volt ez különösebb probléma, hiszen a hölgy a falu egyik gyöngye volt, nem aggódott a szépségén esett folt miatt.

Hamar elmúlik.


De nem múlt! 

Teltek - múltak a hetek, a hónapok, az évek, ám az állhatatos teremtés az Istenért sem akarta elhagyni Erzsébet orcáját. Az évek során teljesen hozzánőtt a lányhoz. Nem akarta elhagyni újdonsült barátját. Erzsébet viszont nem örült Margó látogatásának.

Tönkretetted az életem! - mondta Erzsébet.

Margó egy ideig tűrte Erzsébet sérelmeit, később azonban egyre fájóbb, egyre égetőbb érzés fúrta be magát gennyes szívébe. Fájt, hogy a lány nem viseli el őt, pedig, ő is csak a dolgát végzi. Mit tud tenni, ha egyszer ide küldte a természet?

Ez is csak egy munka.

Erzsébet lelkét elöntötte a gyűlölet, elfordult barátaitól, családjától, és csak azon agyalt, hogyan tüntethetné el az egyre kövérebbé váló Margót. Persze az is egyre szemtelenebbé vált, idővel meghívta barátnőit, Jolánt és a szapora Fannit is, aki hamar sok - sok pattanás-gyermekkel ajándékozta meg Erzsébetet.

Ekkor járt a Krampusz a faluban.

A Krampusz egy bróker volt a nagyvárosból, a legjobb öltönyben, a legjobb ingben és a legszebb órával a kezén járta a falut. Mercedesszel. Vagy Audival.

Ezt is, azt is beszélik.

A Krampusz csúnya volt. Ocsmány. De Erzsébet azonnal beleszeretett. Pedig goromba volt, kicsi pénisszel, és büdös szájjal. Vajon mit tetszhetett meg rajta?! Azt beszélik a szeme, vagy a vagyona.

Az emberek sok-sok dolgot beszélnek. Mindig.

A Krampusz szívéhez azonban csak selymes, tiszta arcbőrrel lehetett eljutni.


A tőr lendült, Margó kidurrant.

Hamarosan Jolán, Fanni és a gyermekek is hasonló sorra jutottak.
A Krampusz így már közösülhetett Erzsébettel, ám a friss sebekből kicsorgó gennymaradékok ADIS-es sejteket rejtettek magukban. Két hét, és mindketten elmentek.

Ez volt Margó bosszúja.

A bosszú édes.

A jéghegy kiáltvány

A hajó süllyed.

De a zenekar játszik tovább.

Ha már vége, miért rohanunk?

Inkább nézd meg, milyen szép csillagos az ég.

"Mindenkinek joga van saját őrültségéhez!" - Mondta Salvador Dalí.

Hasonló elven jött létre ez a blog is, mert minden emberben ott lapul az „őrült”. Csak meg kell találni. Feltéve, ha egy kis időnk erre, ebben a rohanó, McDonald’s szagú világban. Ha van, akkor arra is, hogy megnézzük a csillagokat az égen, elolvassuk mások gondolatait, meghallgassuk egymás véleményét. Aztán kössünk bele, ne értsünk vele egyet. Csak foglakozzunk egymással, ne csak a WoW-os karaktereinkkel.

Menjünk ki a szabadba, még ha esik is az eső.

Majd eláll.



Örökké nem eshet.

Edd meg, mert az finom!

A Kertész család vacsorázott. Bableves volt, meg egy kis kenyér. Szalonnára ma nem futotta. István kilépett a Facebookból, mert mennie kellett a TSZ-be.

Mama azt monda: Edd meg, mert az finom!

A kicsi Gabi megette a kenyeret. Pedig nem szerette.

Inni sose ivott.