Tecát felfalta a hód

Csendes, sötét este volt, az égen egyetlen egy csillag sem ragyogott, sőt még a Holdat is komor felhők takarták.

Horváth Terézia Márta éppen a Tescóból indult haza.

Boldog volt.

Mert megtalálta az aktuális hangulatához illő kabátot, és cipőt is. Megvásárolhatta a legegyedibb sminkeket, és, óriási szerencséje lévén egy tökéletes táskát is talált. Olcsó volt, 50 000 birodalmi. Természetesen ennie is kellett, kaviárt vett, és egy kis sajtot, a legolcsóbbat, Cabrales-t, és bort, valamint zsemlét is. Mert éhes volt.

Önmegvalósított, és már éheznie sem kellett.

Úton hazafelé találkozott az Árva Lánnyal.

Ő is éhezett, de Horváth Terézia Márta nem foglakozott vele, igyekezett. Csak elnyomta füstölgőjét a kislány fején. Meg beletörölte a cipőjét. Saras volt.

A lány sírni kezdett.

Terézia tovább sétált az estében, hangokat hallott, de nem félt. Igaz megfordult a legutóbbi mordulás hallatán.

És, akkor Teréziát felfalta a hód.

Nyilván, Ő is éhes volt.